Első

Hm... Egy hangos hmm...

Ha tudnátok hányszor kezdtem már el blogolni...

A "rengeteg"... sőt! A "RENGETEG" kifejezés nem feltétlenül fedi le a próbálkozásaim számát.

Muszáj leszek néha írásban is figyelmeztetni magam, hogy ne térjek el az adott tárgytól. Mert ilyen vagyok. Így, kész, kijelentő módban. Veszettül próbálom (gondolom már rég rossz, ha így próbálom) ezt az ön-elfogadás dolgot építeni, fejleszteni, vagy csak egyáltalán kialakítani. Már megírtam két nagyobb volumenű dolgozatot (egyik főiskolai, a másik OKJ-s), ezért tudom, hogy helyesen, rendesen nem szabad túlzásokba esni a különböző kiemelésekkel. Pl.: ha szeretnénk egy szót, gondolatot kiemelni, akkor az ne legyen dőlt, aláhúzott, félkövér és piros, mert az sok. Jöhet egy hangosabb hmm. Oké, rendben, elismerem, kicsit tényleg sok, amikor valami ilyen, de emellett, mi van akkor, ha Te most éppen orbitálisan nagyon rettenetesen ki akarsz valamit hangsúlyozni? Akkor most kövessem a tanult utat, és rendesen emelgessek, vagy hallgassak magamra belül, ahol a dolgok naggyal, dőlttel, félkövérrel, rózsaszínnel és másik betűtípussal vannak írva EGYSZERRE -ha fontosak.

Az elején említettem, hogy már sokszor elkezdtem blogolni.

Írtam arról, amikor Svédországban laktam fél évet egy Erasmus képzés keretein belül.

Előtte írtam könyvekről, amiket kiolvastam.

Még előtte szerintem csak elkészítettem a blogot, de soha többé nem néztem felé :P

Volt olyan blogom, amit szuper inkognitóban gyártottam, hogy soha senki ne jöjjön rá, hogy én készítem! Ennek az lett az eredménye, hogy megcsináltam,  egy olyan néven, ami még nekem is fura volt, posztoltam egy valamit, utána elfelejtettem azt is hogy milyen blog felületen van, meg a nevét is..

És legelőször talán akkor kezdtem el blogolni, egy nevenincs -mára már megszűnt- blogon, amikor még gimis voltam.

  Írtam itt magamról, az életemről, a dolgokról amik történtek velem, az eseményekről, ahova eljártam, a barátaimról, a családomról, szóval teljesen self-blog volt. Olvasták páran, ettől persze már láttam is magam a blog.com vezér-bloggereként, különböző újságok címlapján, interjúk százait adva a hihetetlenül érdekes életemről... (aha persze, itt érezhető igazán, hogy még csak gimi első vagy második éve volt :P )

Ezek voltak életem eddigi negyed évszázadának blog-eseményei. 

De majd most! -felkiáltással remélem kezdetét veheti egy olyan dolog, ami talán tényleg hasznos. Nekem és másoknak. 

Szoktam blogokat olvasni. És amikor rákapok, akkor nem tudom abbahagyni. Fej-és szemfájásig olvasok arról, hogy ki hogyan süti a piskótát, ki, milyen filmet nézett meg, milyen zenét hallgatott, hogy mászta meg a Mount Everestet, hogyan búvárkodott cápákkal, milyen remek praktikák vannak rovarcsípés esetén, és hogyan oldjuk a puffadást..
De ilyen nem mindig jön rám. Amúgy ugye ott az élet (hú, megint milyen szép, általános dolgot mondtam) *klisék kerülése
Alapból nem olvasok minden nap blogot, sőt, olyan oldal sincs a Facebookon és az Instagramon kívül szerintem amit nap mint nap megnéznék. Az Index persze hetente többször előugrik böngészésre, de kb ennyi..
Ebből azt a következtetést vontam le magamra nézve, hogy nincs rendszer az életemben. (jó, jó,

nem csak ennyi alapján következtetek erre, van ezer más tényező is, de ez elég meghatározó számomra).
Ott van még pl. az is, hogy annyira nagyon szeretnék naptárat használni. Tudjátok?! Venni egy vagyonokat érő, csodálatos kinézetű, pörgethető lapos, hónapokra, napokra lebontott naptárat és használni. Feljegyezni bele a teendőimet, gondolatokat, emlékeket, jó idézeteket, bármit, és tényleg forgatni, naponta. Rutinszerűen.

Ha valaki ezt elolvassa idáig, hümmög egyet kettőt, talán egyet ért egyes állításokkal, másokkal nem, de gyanítom, hogy felmerül a kérdés, hogy akkor miről is írok és miről is fog szólni ez a blog. Akkor most megpróbálom megfogalmazni. (nagylevegő)
 

Tehát:
Szeretnék rendszert vinni az életembe. Hogy erre megoldás-e vagy sem egy blog, még nem tudom, de remélem, hogy ha rendesen irkálok ide, akkor majd kiderül.
Szeretnék mesélni. Manapság minden embernek van története, amit megosztana és jó is ez így, mondjon bárki bármit a facen a reggelik fényképezéséről! Akinek nem tetszik, ne nézze, törölje az adott ember,t lapozzon, lépjen túl, vagy fényképezze Ő is a reggelijét.

Hogy miért most kezdek el blogolni?

Mert épp megműtötték a mandulámat, és mert már 10 napja be vagyok zárva a lakásba, nehogy baj legyen. Emellett, szintén a műtétnek "hála" leszaladt rólam jó 6 kg, és mivel a súly nálam is kardinális kérdés, és állandóan visszatérő "probléma" erről is szívesen mesélnék, kérdeznék. A harmadik okom pedig, hogy megtaláltam a szerelmemet. Nem csak a szerelmet, nem csak egy srácot, hanem azt az embert akivel azt hiszem le tudnék élni egy életet, bár ez még nekem is furcsának tűnik kicsit.. Mesélnék a megismerkedésünkről, és az előtte létező életemről is, mivel vannak tanulságos meséim.

Ha eddig nem lapoztál el, akkor most már nyugodtan, mert végeztem az első bejegyzésemmel.
Hetente háromszor szeretnék írni pár sort, oldalt, ami lesz, változó témákban.
Mivel könyvtáros vagyok, így bátran kérdezzetek könyvekről, irodalomról, szívesen ajánlok ilyen témában is, ha van érdeklődés :)

További szép napot:
A Könyvtáros